|
 |
 |
 |
 |
||
 |
Családom és az evezés |
Kevesen tudják, hogy a Dunán és az evezős sportban, a Kovacsics név összeforrt az evezéssel. Édesapám kezdte az evezést, nővérem és én folytattam ezt a szenvedélyt.
Már az elején szeretném tisztázni - akik nem annyira jártasak ebben a szakágban, - hogy az evezés nem tévesztendő össze a kajakozással! Konkrétan gurulóüléses, villával szerelt párevezős hajókról van szó, 26 cm széles, vásznazott kivitelben. Ezt nem úgy kell érteni, hogy olyan soványnak kellett lenni, mert a gurulóülés peremétől erősen szélesedett a palánk. Megjegyzem, van egyevezős változata is, de mi zömében párevezős hajókban húztunk. A lapátok olyan hosszúak, hogy csak egymás fölött lehetett elvinni és szabály szerint a bal kéz ment felül, eszerint van minden villa beállítva.
 |
 |
 |
vízfogás |
áthúzás |
szabadítás |
 |
||
Ha kedve van jobban bele- mélyedni az evezésbe, író- asztal mellől is megteheti, ha megnézi ezt az oktató videót! |
Apukámat a Római Parton mindenki ismerte, csak úgy egyszerűen, mint Lajos bácsi. Kivétel nélkül minden nap a vízen volt. Amíg a Magyar Nemzeti Bank aktív dolgozója volt, a bank Nánási úti csónakházából, nyugdíjasként a Május 1 csónakházból szállt vízre, ott volt saját kielboat-ja, később 85 éves kora felé pedig kajakja, mert - amikor nehezére esett már a hátrafordulás - áttért a kajakozásra, mivel így menetirányban ülhetett.
Nővérem 11, én 9 éves voltam, amikor már vitt magával az evezésekre és nagyon hamar mi is a víz szerelmesei lettünk: "Siklani tova a napsütésben, evezni jaj de jó!", a nóta is ekként szól.
 |
9 és fél évesen Édesapámmal evezek a Római Parton lábkormányos kétpárevezős- ben. Dubló, ez volt a hívatalios elnevezése ennek a hajónak. |
 |
Én 10 évesen, nővérem Ágnes 12 évesen Édesapánkkal hárman evezünk, úgynevezett tripletben, hárompárevezősben. Érdemes megnézni a 3 párhuzamos lapátvezetést, ahogy egy felnőttel együtt tudunk mozogni, kissebb termetünk ellenére. |
 |
Ahogy kedvünk tartotta, aszerinti hajóegységben evezhettünk, rosszabb időben szívesebben szálltunk a vízre hagyományos - mindenki áltan ismert - kieiboat-ban. Hidegebb időben még kormányost sem vittünk magunkkal. |
 |
Itt már 14 évesen - önállóan szkiff-ben - egypárevezősben még mindig a Római parton, a Magyar Nemzeti Bank hajójával. Nagy választék volt Sportegylet hajóparkjából, ekkor már megkaptuk a legmagasabb minősítést és bármelyik hajóban evezhettünk. |
Találtam egyet, egy kivételes fényképet, amikor az egész család egy kormányos négypárevezősben evezett a Magyar Nemzeti Bank vizi telepéről. Balról jobbra:
Öcsi |
1. |
|
Édesapám |
2. |
|
evezőstársunk |
3. |
|
Ági |
4. vezérevezős |
|
Édesanyám |
kormányos |
 |
 |
 |
négypárevezősben |
MNB színekben |
Édesanyám középen |
Ilyen előzmények után, számunkra magától érthető volt, hogy versenyszerűen - már komoly egyesületben - folytassuk tovább a sportot. Mindketten a Vasas evezős szakosztályába mentünk, bár számomra nem volt végső megoldás, mert pár évvel később az egyesületen belül megszünt a férfi evezős szakág.
 |
|
||||||
 |
Egypárevezős hajóban (Szkiff) 1954-1958 években ifjúsági korcsoportban minden hazai versenyen "utcahosszal" első helyen végzett. |
|
Kétpárevezős hajóban (Dubló) Graneknéval az 1959 évi Magyar Bajnokságon aranyérmet szereztek. |
|
Kormányos Négypárevezős hajóban (Kovacsics Ágnes, Mózer Erzsébet, Raskó Józsefné, Terelmesné Orodán Ida, kormányos: Radványiné Skoticzky Ilona.) az 1959., 1960. 1951 évi Magyar Bajnokságon aranyérmet szereztek. |
 |
London, 1960. Nyilt Európa Bajnokságon bronzérem. | |
 |
Macon, 1959. Nyilt Európa Bajnokságon IV. helyezés. | |
 |
Prága 1961. Nyilt Európa Bajnokságon IV. helyezés. |
Ágnes 1959-től 1962-ig volt a magyar evezős válogatott versenyzője, 1962 évben hagyta abba, mert megszületett 2 gyermeke, (Anikó és Tamás) majd 1968 évben sors úgy hozta, hogy férje révén abban a megtiszteltetésben részesülhettek, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara Moszkvai kirendeltségén kaptak megbízást, ahol 6 évet töltöttek. Sport eredményeinek elísmeréséül 1970 - ben megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Sprtolója címet.
Mivel 2 évvel fiatalabb vagyok nővéremnél, Áginál, én már serdülő kategóriában úgynevezett "szépségversenyeken" is részt vettem. No, senki ne értse félre, ez arról szólt, hogy a zsűri előtt eleveztünk és pontokkal díjazták a stílust, a technikát, párosban az összhangot. Itt nem volt nehéz dolgom, mert atyám megtanított mindenre. Rokonommal, Lengyel Bélával, és Zarándy Pál klubtársammal indultam a szépségversenyeken, nem tudtak minket megverni, a "legszebbek voltunk"!
 |
 |
 |
 |
Sajnos anyagi okokból a Vasasnál 1962-ben megszüntették a férf, evezős szakágat, így kénytelen voltam egyesületet váltani. Ekkor kerültem a margitszigeti úszó csónakházzal rendelkező Vörös Meteor csapatába. A másod osztályig jutottam, de már egyedül egypárevezős hajóban. (skiff) Ezek már gyorsasági "erőversenyek voltak", ahol meglehetős hátrányban voltam a fizikumommal, december 28-i születésem miatt mindig 1 évvel idősebbekkel kellett rajthoz állnom és ebben a korban ez még sokat számított. Olyan kiváló eredményekkel nem tudok dícsekedni, mint nővérem, ennek ellenére hullámos vízen, - ahol döntőbb a technika - nem egyszer sikerült nyernem. |
Itt már látható a kapcsolódás a zenéhez, mert időpontilag megérkeztünk 1962 nyarára és szeptemberben alakul meg az Omega. Innen kezdve megoszlott az időm és bevallom nem az evezés javára, de ez már zenei pályám része.
 |
Egyre kevesebbet eveztem, a beatzene annyira magával ragadott, az a bizonyos "egyszeri és megismételhetetlen" pillanat, amiről már írtam. Az együttzenélés öröme, ami eddigi életemben semmihez nem volt hasonlítható, még ma is feledhetetlen számomra. Nem csoda, hogy felhagytam a versenyzéssel, egyáltalán az evezéssel. Későbbi években vissza-visszatértem, hogy Édespámmal úgynevezett túraversenyeken induljak. Konkrétan Visegrád- Budapest 45 km-es versenyről maradt egy felvételem, amikor kieboat-ban eveztünk ketten. A fotó éppen a visegrádi indítás előtti pilla- |
natban készült, amikor motorcsónakról állítják be a hajókata rajthoz. Az ilyen hosszú távot - edzés nélkül - végigevezni nem volt könnyű és főleg végigülni kínszenvedés volt.
Egyikünk sem lett hűtlen az evezéshez, a későbbi években lejártunk a Római partra az MNB sporttelepére, kedvünk szerinti hajókban evezgettünk.
 |
 |
 |
 |
|||||
|
||||||||
Végezetül kimásoltam a fenti Magyar Eveszős Szövetség 100 éves jubileumi kiadványából egy részletet, amelyben az MNB evezős szakosztályáról ír a szövetség, és ez egyben méltó megemlékezés is a Kovacsics familiáról:
"Adtak néhány csillogó nevet a sportágnak (Pap Kornélia, Kovacsics Ágnes) és az MNB-ben kötött ki néhány egykori bajnok, akinél a múló ifjúsággal az evezés szeretete nem tűnt el. Néhány MNB-s rekord: a klubban evez az ország legöregebb és ma is aktív evezőse Kovacsics Lajos." (kiadás éve: 1993)
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Pap Kornélia - nekünk egyszerűen Lia - is Édesapám tanítványa volt, ezt eddig sehol sem említették még meg. Papné
Méray Kornélia 1954-1961 években úgy belföldön mint külföldön minden versenyt fölényesen nyert, kimagasló egyénisége az evezős sportnak.
