Az angol repertoárunk mellet jócskán voltak saját szerzeményeink, zenéket Ádám és én írtunk, szöveget Halmágyi Sándor és Jámbor László, mégpedig:

Nagyon sok rajongónk és közvetlen barátunk volt a vidéki falvakban, ahol ottlétünk alatt - ami nemcsak a játékidőre korlátozódott, mivel mindig a környékben aludtunk - sok kedvességben volt részünk és itt most konkrétan a "dávodi fiúkra " gondolok: különösképpen Tosi barátunk főztjére, az egyedülálló halászléjére és őzpörköltjére. foci meccseinkre. Dusnokon A Művelődési Ház mellett volt a pékség, ahol a buli végére, úgy éjjel 1 órára friss "kenyérlángost" sütöttek, csak nekünk. Ekkorra már jó flamósak voltunk és fantasztikus volt enni, aki ezt még nem kóstolhatta meg: az szegényebb ember!

Korszerűtlenek voltak ezek a Művelődési Házak, kályhafűtéssel, szegényes berendezéssel, de mindig megtelt lelkes közönséggel és otthon éreztük magunkat, mert szerették a zenénket és minket. Ezeknek a hétvégi táncos rendezvényeknek a hetvenes évek vége felé a DISCO vetett véget, mert nyílván kedvezőbb volt egy embert fizetni a lemezeivel - ráadásul eredetiben -, mint a zenekart. (5 zenész, 2 technikus, 1 mikrobusz, 1 szgk.)

Az volt a szerencsénk, hogy sok divatbemutatós műsorban meghívtak zenekarnak, mert pontosan és megbízhatóan kísértünk minden fellépő énekest, kottát tudtunk olvasni. Zongoristánknak "abszolút hallása" volt, ez kivételes adottság, amire büszkék voltunk és nagy segítség volt a munkánkban. Egy ilyen műsorban kerültünk össze Kovács Katival és ebből született egy közös elhatározás és közös produkció, amivel - Koncz Tibor közreműködésével - egészen 1986-ig jártuk nem csak az országot, hanem - ha nagyképű akarok lenni - az egész világot. Az országnak nem volt olyan pontja ahol ne léptünk volna fel,

A külföldi turnék már új gitárosunkkal Lukács Lacival zajlottak, aki 1978 évben érkezett a zenekarba. Laci egy új gitárhangszínt hozott a zenénkbe, ami a későbbiekben meghatározó volt úgy a saját szerzeményeinkben, mint külső szerzők dalainak hangszerelésében.

Nagyon nehezen vállaltuk az idegen szerzők szerzeményeit, de a siker, ahogy a közönségünk fogadta, végül megszeretette velünk és zenénk részévé váltak.

Lukács Laci 1985 elején vált ki a csapatból,

- és itt jegyezném meg, hogy mi senkit sem küldtünk el, mindenki a saját döntésére lépett ki a zenekarból és sohasem volt harag köztünk a későbbiekben sem -

utolsó gitárosunk Várkonyi Miklós lett az "Y" zenekarból. Megemlítem még két oszlopos technikusunkat: Rozgonyi Gábor keverőnket és Mucsányi Lászlót, Lacival most is közös a baráti körünk. Hogy miért lett vége a zenélésnek?

Számomra ez a 25 év kerek történet, olyannyira, hogy örömmel átélném még egyszer, semmi sem hiányzott belőle, kedves, örök emlék marad és csak remélhetem, hogy talán másnak is, aki elolvassa visszaemlékezésemet, megnézi képeinket, meghallgatja zenéinket.

<<--- vissza a főmenübe	a lap tetejére