A kialakult egységes OMEGA biográfia
Free Homepage Translation
 
 
2013. október 5., 16:01

Az internetes Nagy Omega Vetélkedő újra felszínre hozta a kezdetek kezdetének kérdését, mely kimondva-kimondatlanul az Omega-alapítók személyére keresi a választ, legalábbis ez olvasható ki a vetélkedő játékosok helyenként felindult reakcióiból. Mondhatnánk pedig, hogy a vetélkedőben feltett kérdés annál jóval ártalmatlanabb volt, minthogy annak kapcsán a hiányérzetek és a pontatlanságok törjenek felszínre a rajongókban, hiszen csak arra kérdezett rá, hogy kik játszottak 1962. szeptember 23-án a Vár Klubban? Szögezzük le az elején, hogy erre azért elég konkrétan lehetett válaszolni. Mégse egy elképzelt, hanem egy megtörtént esemény a kérdés tárgya. De nem az Omegáról lenne szó, ha más ellentmondásos sztorik mellett ezt a kérdést is csupán ennyivel el lehetne intézni. Nem intézhetjük el ennyivel, már csak azért sem, mert a zenekar megalakulásáról több forrásból, több, egymást csak részben fedő visszaemlékezés forog a köztudatban, márpedig  ebben a köztudatban az 1962. szeptember 23-i dátum és a zenekar megalakulása fogalmilag egybecseng. Olyan igazság-e ez, ami mindent kizár maga mellől, vagy beenged-e maga mellé egy tágabb értelmezést? 

Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy a napjainkig ismertté vált visszaemlékezések felhasználásával, az egymásnak ellentmondó állítások közti ellentétek feloldásával az eddigiekhez képest újszerűen világítsak rá az Omega megalakulására. Legalábbis annak két fontos kérdésére, nevezetesen kik az alapító tagok, és mikor alakult meg az Omega.   

Minden történés változások sokasága, mely változások állandó mozgásban tartják a történéseket, a történések mozgása pedig mindig folyamatot ír le. A történelemtudomány szeret időnként fix időpontokat meghatározni, ami számos esetben teljesen helyes, például ha valós fix időponthoz köthető eseményről tudósít, máskor csak feltételez időpontokat, talán nem is minden alap nélkül, néha pedig akkor jár legközelebb a valósághoz, ha nem időpontokhoz, hanem időszakokhoz köti a történéseket, mint folyamatokat. Az Omega immár több, mint 51 éves története megkívánja, hogy helyesen megválasztott történelmi szemlélettel közelítsünk történetének vitatott, vagy ködbe burkolózó fejezeteihez, eseményeihez, keressünk megnyugtató választ az ellentmondások közepette.

Az 50-es és 60-as évek fordulóján egy teljesen új zenei spektrum nyílt ki Magyarországon is az amerikai-angol eredetű szórakoztató zene robbanásszerű megjelenésével. Az addigi jobbára csak szalon-jazzt jelentő szcéna mellé betört a dixie, majd annak hátán a bluesból kifejlődő rock and roll, és annak hátán annak is külön angol és amerikai, instrumentális és vokális, gitárcentrikus és fúvós szekciós változatai. Hetek-hónapok alatt dőlt rá ez a zenei hullám az országra anélkül, hogy ennek az új zenének meglévő közönsége és művelői lettek volna. Aki fogékony volt erre az újra, az minden előképzettség nélkül gitárt ragadott, ha éppen tudott magának ilyet fabrikálni, és kezdte utánozni a hallottakat. Ebben a modern zenei ősrobbanásban idő kellett ahhoz, hogy kiforrjanak az egyes irányzatok, hogy ki-ki rátaláljon arra a zenei útra, amelyet legközelebb érez magához, legyen szó a zene művelőjéről, vagy csak élvezőjéről. Kis túlzással minden iskolának, minden térnek és utcának megvolt a maga amatőr zenekara, amelyek között jelentős mozgások voltak. Ha egy instrumentális zenekar ráállt a vokális zenére, azonnal leesett valahonnan egy énekes, de ha egy zenekarban tudtak szaxizni és a bőgős mellé nem találtak gitárost, akkor nyilván nem Hurricanest kezdtek játszani, hanem valamilyen rock and rollba forduló jazzt. A szándékok és lehetőségek különös kelet-európai kölcsönhatásokban öltöttek testet. Sokszor nem is az volt a lényeg, hogy ki milyen, vagy ki melyik zenekarban játszik, csak az, hogy játszhasson. Jöttek-mentek a zenészek a zenekarokban, cserélődtek a tagok mindaddig, míg mindenki a helyére nem került valahogyan.

Az új zenei kultúra megjelenésének első néhány éve a nagy hazai formációk kikristályosodásá- nak időszakaka is egyben. Számos zenekar nyerte el végső formáját egy-két-három évig tartó kialakulási folyamatban, mely formát attól kezdve már hosszabb ideig megtartott.

Az Omega ellentmondásoktól mentes születéstörténetét is úgy érthetjük meg, hogy a megszületést nem elszigetelt, egymást követő történések végeredményeként értelmezzük, hanem magát a megszületést tekintjük folyamatnak, olyan folyamatnak, amelyben az eddig egymástól időben elkülönültnek tekintett történéseket egymással fedésben lévő részfolyamatokként értelmezzük. Mint látni fogjuk, ezek a részfolyamatok egy időben párhuzamosan is folytak.

A közgondolkodás szereti egy zenekar megalakulását egy aktusban, egy időponthoz kötötten meghatározni. Végtére is ez valóban sokkal kényelmesebb, egyszerűbb és későbbi vitákat kizáró megközelítés, mint pepecselni a részletekkel. Ezért maguk a zenekarok is többnyire hajlanak arra, hogy ők maguk, vagy a történetíróik meghatározzák születésük napját. Mint azt az alábbiakban ki is bontom majd, az Omega megszületésének történetét nem lehet ilyen egyszerűen elrendezni. Az Omega nem úgy alakult meg, hogy leültek az alapítók, kitették az asztalra a szándékaikat, amelyeket aztán egybegyúrtak, majd egymás kezébe csaptak, és attól kezdve ők az Omega. 

Tekintettel arra, hogy ennek az írásnak a fókuszában az Omega megszületésének eleddig ellentmondásokat magában foglaló időszaka áll, eltekintenék a szintén oldalakat kitevő Ciklon és Próféta zenekarok történetének elmesélésétől, csak e zenekarok egybeolvadásának a folyamatáról írok.

Kezdem azzal a pontosítással, hogy az eddigi kánon szerint a Ciklon és Próféta névvel említett együttesek akkortájt név nélkül játszottak. A hatvanas évek fordulóján a népnyelv a zenekarok vezetőinek nevét használta a zenekarok megkülönböztetésére. Így aztán a Próféta sem Próféta volt, hanem a zenekarvezető Künsztler Tamás beceneve után Prófétáék. Ahogy például az Illést is kezdetben Illéséknek nevezték. A Ciklon is inkább mint Fraknói Pál zenekara élt a köztudatban. A Ciklon név valójában egy belső önmeghatározás volt, nem is volt ideje e névnek Koszán árnyékában kiforrni. Az általunk eddig ismert és használt elnevezések már a történetírás szülöttei. 

Fraknói Pál zenekara (alias Ciklon):
Kovacsics András (Öcsi) szólógitár
Kóbor János(Mecky) ritmusgitár
Varsányi István (Gergely) basszusgitár/bőgő
Farkas János (Cupi) tenor szaxofon
Laux József (Blöró) Dob
Fraknói Pál (Koszán) zongora
   
míg a Profétáék:
Benkő László (Laci) zongora
Künsztler Tamás (Próféta) dob
Tornóczky Ferenc gitár
Bánkúti Győző trombita
Láng Péter szaxofon
   
felállásban játszott.  

Prófétáéknak volt egy jó helyük, a Budai Várban, a Hesz András téri Műegyetemi klub, míg Fraknóiéknak jó, állandó fellépő helyre volt szükségük. Már akkor is számított, hogy kinek hol van rendszeres fellépő helye. Prófétáék nem játszottak elég lendületes, az egyetemi ifjúság által kedvelt, kellően gitárcentrikus zenét, vérfrissítésre szorultak, megértek a változásra. Nem véletlen, hogy amikor '62 nyarán Benkő Laci (illetve Laci édesapjának) kapcsolata egy fellépési lehetőséget hozott az amerikai nagykövetségre, erre a lehetőségre már nem is saját zenekarát, hanem Meckyéket ajánlotta Laci. (Zárójelben jelzem, hogy még mindig nem értem pontosan, hogy ezt a fellépési lehetőséget ki köszönheti kinek, de talán nem is ez a lényeg.)

Az amerikai követségi fellépésen aratott siker hozta meg az elhatározást, nyilván nem a két együttes kollektív döntésére kell gondolnunk, hogy a Ciklon három tagja Varsányi, Kóbor, Kovacsics Benkő segédletével afféle kakukktojásként befészkelik magukat Prófétáékhoz. Elvileg ehhez a triumvirátushoz tartozott negyedikként Laux is, aki a gimnáziumban Varsányi és Kóbor osztálytársa volt, csakhogy Laux épp azon a nyáron úgymond kölcsönbe lett adva a Benkó Dixielandnek, ahol egyébként az idő tájt Benkő is megfordult. Közben Laux megjárta a Mosonyi Dixielandet is. E miatt a dixies kirándulás miatt Laux átmenetileg kipottyant a terv végrehajtásából, mindazonáltal Meckyék továbbra is számítottak a társaságára, ami végül majd két év csúszással, de létrejött.  

Visszatérve a kakukkfiókás elhatározásra, ez csak folyamatként volt kivitelezhető. A tervnek két érdekes mozzanata is volt. Az egyik az, hogy noha a "Ciklonban" Fraknói Pál zenekarvezetőnek volt a legerősebb zenei vénája, mégis ő maradt ki a buliból, hiszen az elfoglalandó zenekarban ott volt erre a posztra Benkő Laci, aki a terv kivitelezésének egyik kulcsfigurája volt. A másik érdekes mozzanat a gitáros helycsere volt, hiszen Tornóczky személyében szintén egy erős kvalitásokkal bíró személyt kellett a Prófétáéktól kiszorítani. A valóságban azonban nem ilyen durván ment a játék, hiszen Fraknóit nem kiszorítani kellett valahonnan, hanem egyszerűen csak nem vinni magukkal, míg Tornóczkyban amúgy is érett a távozás gondolata. Tornóczky zeneileg komolyabb elképzelésekkel bírt, mint csörömpölni egy beatzenekarban. Ennek ellenére mégsem lehetett őt simán lapátra tenni, meg kellett várni, míg megérik Tornóczky távozási elhatározása, ezzel pedig a szabad hely Kovacsics számára. Feltételezem, hogy így leírva egyszerűbbnek tűnik a helyzet, mint a valóságban azt megélni, abban benne lenni. Bizonyára céltudatosan dolgoztak azok az erők, amelyek a változást végül beteljesítették. Varsányi és Kóbor tulajdonképpen üres helyre ugrottak be, ezzel szemben már bonyolultabb volt Kovacsicsnak helyet csinálni.Ez az oka annak, hogy Varsányit és Kóbort csak mintegy két hónapos késéssel követte Kovacsics.

Az alapító tag: Tornóczky vs. Kovacsics meccs abból indul, hogy míg Kóbor és Varsányi egy olyan zenekarba léptek be, amelyik már nem Prófétáék néven, hanem átmenetileg név nélkül játszott, addig Kovacsics már az Omega név alatt futó zenekarba lépett be. Meg kell jegyezni, hogy ugyanazon a jogon, hiszen ugyanabból a szándékból, mint Kóbor és Varsányi.

Ezen a ponton jutunk el az  Omega megszületésének új értelmezéséhez, mégpedig ahhoz, hogy az Omega megalakulása nem egy diszkrét időponthoz köthető esemény volt, hanem egy folyamat, amely elkezdődött azzal, hogy Varsányi belépett Benkő Laciékhoz és befejeződött azzal, hogy Kovacsics is megérkezett a zenekarba. Vizsgáljuk meg ezt a körülbelül három hónapos időszakot, és ennek a vizsgálatnak a végén adjunk választ arra, hogy mikor és milyen alapító tagokkal született meg az Omega!

Tények felsorolásszerűen:

-        Az eddigi legismertebb, illetve legelfogadottabb kánon Kovacsicsot alapító tagnak tekinti, Tornóczkyt nem. Márpedig Benkő és Kóbor egybehangzó, ráadásul egymástól független visszaemlékezése alapján Tornóczky ott játszott a bandában szeptember 23-án, és még azt követően is novemberig, Kovacsics érkezéséig. Az Omega Fan Club 2011. szeptemberi összejövetelén a jelen lévő Kóbor és Kovacsics ezt tényként elfogadta. Ha Tornóczky ott volt és játszott szeptember 23-án az Omega néven meghirdetett fellépésen, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem volt tagja az alakuló zenekarnak. És amíg ő ott volt, addig Kovacsics nem is lehetett ott.

-        Kovacsics novemberre teszi az Omega megalakulását, persze, hiszen neki novemberre sikerült az a beugrás, amit korábban közösen elhatároztak. Az elhatározás érdekes módon nem arról szólt, hogy Kovacsics az Omegába ugrik be, hanem Prófétáékhoz Tornóczky helyére, Kóborékkal együtt. A történelem fogaskereke azonban közben fordult egyet.

-        De mi történt addig, amíg Kovacsics várt a sorára? Az a zenekar, amelyik már se nem Prófétáék, se nem "Ciklon" néven nem nevezte magát, mert már nem is nevezhette magát egyik néven sem, egy darabig név nélkül játszott. És persze nem csak neve nem volt, hanem magát a formációt se lehetett véglegesnek tekinteni a már ismert terv végleges végrehajtásáig. Egy megkezdett, még be nem fejezett folyamat volt az együttes 62 szeptember-október-novemberi időszaka. Ennek a folyamatnak se nem kezdő, se nem lezáró pontja nem volt az, hogy egy gondnok (vagy kicsoda?) 1962. szeptember 23-án kiírt egy nevet a zenekar fellépését hirdető plakátra. (Ismét egy zárójeles megjegyzés: Annak ellenére, hogy meglátták "önnön nevüket" egy plakáton, amiből természetesen lehet arra következtetni, hogy attól kezdve ők az Omega zenekar, tényként eddig még senki sem beszélt arról, hogy azt a kiírt nevet azonnal és egyöntetűen magukra vették-e? Ha magukra is vették, akkor is tény, hogy a zenekar kialakulásának folyamata azzal még nem zárult le.) Ha egy vulkán kitöréséhez hasonlítjuk az Omega megalakulásának a folyamatát, és hát tudjuk, hogy egy vulkán kitörése hónapokig is eltarthat, változó intenzitással, akkor azt mondhatjuk, hogy szeptember 23-án az ömlő láva még nem szilárdult meg. Még dolgozott az a vulkán, a kráter mélyén ott bugyogott a később még felszínre törő láva, mely a megszilárdulást megelőző utolsó adagjában Kovacsicsot hozta a felszínre.

-        Végül aztán Kovacsics jött, Tornóczky ment. Esetleg Tornóczky ment, így Kovacsics jött. Ma már mindegy is, hiszen a szándék ez volt.

-        Mindenesetre az a két vagy három hónap, amíg Tornóczky a menet közben Omegává változott zenekarban pengetett, mégis több a semminél. Tornóczky játszott Omega név alatt, tagsága így elvitathatatlan, még akkor is, ha egy mozgásban, kialakulófélben lévő, egy korábban elhatározott terv végrehajtásán ügyködő zenekarban betöltött két-három hónapos tagságáról beszélünk. Ami a sajátos, a történetírás szerinti eddigi igen is meg nem is státuszba teszi Tornóczkyt az nem más, mint az a tény, hogy a végleges tagok által korábban megrajzolt képben ő eredetileg nem szerepelt. Ugyanígy sajátos volt ebben az időszakban Kovacsics státusza is, aki ugyan effektíve nem állt ott a színpadon ez idő alatt, de tudta, hogy ott lesz a helye, lélekben már ott volt, a tervnek ő maga is részese volt. (A történetíró zárójeles megjegyzése, hogy akkoriban az illető fiatalemberek nagy valószínűséggel kedvükre zenéltek, élvezték az ezzel járó népszerűséget, és talán kizárható, hogy egy percig is azon törték a fejüket, hogy az utókor mekkora kérdéssé fújja majd fel egyszer egy Omega nevű zenekar megalakulásának ügyét.)

-        Az Omega megalakulásának folyamat jellegét támasztja alá, hogy ők már szeptember 23-a előtt is játszottak abban a bizonyos formációban, amelynek - eddigi és meg nem cáfolt ismereteink szerint - szeptember 23-án lett neve. Az Omega megszületésének tehát nem csak hogy nem a korábban elhatározott terv beteljesülésének, tehát Kovacsics érkezésének a napja, de még az a nap se, amikor az Omega nevet rájuk akasztották. 1962. szeptember 23-a legjobb esetben is az a nap, amikor először hirdették meg a fellépésüket Omega néven. 1962. szeptember 23. egy nevezetes napja, egy állomása volt egy mára jelentőssé vált két-három hónapos időszaknak.

-        Amennyiben egyetértünk a fentebb leírtakkal, úgy ezek ismeretében tényként állíthatjuk, hogy az Omega együttes Prófétáék zenekarának és Koszán zenekarának három tagja egybeolvadásának a folyamatában alakult meg azzal a sajátos vonással, hogy a folyamat közben mindvégig megtartotta önazonosságát, ami nem mást jelent, mint azt, hogy megalakulásnak tekinthetjük a folyamat kezdő és befejező végpontját ugyanúgy, mint a közben eltelt időszakot. Ezen az időszakon belül volt egy nevezetes nap, szeptember 23-a, amikor is először írták ki a plakátra azt a nevet, amit aztán a zenekar változtatás nélkül visel azóta. Kellően rövid és mozgalmas időszak ez ahhoz, hogy ennél apróbb darabokra már ne szedjük szét, ne keressünk még pontosabb igazságot.

-        Az ünnepek fontos részei életünknek, ilyen ünnep egy zenekar megalakulása is. Kell tehát egy megnevezett nap, amikor az ünnepre emlékezünk, ennek egy konkrét napnak illik lennie. Mivel más, ennél nevezetesebb nap ebben az időszakban nem volt, mint szeptember 23, ezért joggal tekinthetünk erre a napra úgy, mint az együttes születésnapjára. Nem nehéz ezt a napot születésnapnak hívni, hiszen valóban ettől a naptól játszott ezen a néven az a bizonyos, akkor még kialakulófélben lévő zenekar.

-        Mondhatjuk-e ezek után, hogy Kovacsics alapító tag? Véleményem szerint igen. Ugyan adva van egy formáció, amelyik szeptember 23-tól Omega név alatt lép fel, amelyben még nem játszott Kovacsics, csakhogy az akkor még nem játszó Kovacsics ugyanabban a zenekarban foglalt helyet, mint amelyikben Kóbor és Varsányi, akikkel közösen elhatározták, hogy szépen sorban beépülnek Prófétáékhoz. Nem sújthatjuk tehát Kovacsicsot azzal, hogy kihagyjuk az alapítók közösségéből csak azért, mert ő volt, akire utolsóként került sor egy előtte jóval korábban elhatározott történéssorozatban. Ne feledjük, hogy az elhatározás, hogy ők hárman beszivárognak Prófétáékhoz korábbi volt, mint a szeptember 23-i névadás. Azt se feledjük, hogy Kóbor mindig, amikor ez a kérdés szóba kerül, az Omega egyik elődzenekaraként beszél Fraknói zenekaráról (egymás közt a Ciklonról), márpedig ebben ott volt Kovacsics.     

 

Megjegyzések:

-        Kovacsics a mai napig (forrás: kovacsics.hu) 1962. novemberére teszi az Omega megala- kulását, most már jobban értjük, hogy miért.

-        Kovacsics nem tekinti alapító tagnak Bánkútit és Lángot, noha Benkő és Kóbor egymástól függetlenül kijelentették, hogy e két zenésztársuk 1962. szeptember 23-án játszott a zenekarban. Benkő és Kóbor ott voltak, nem úgy, mint Kovacsics.

-        Érdekes módon Bánkúti egy Kovacsicsnak írt levelében 62 szilveszterére teszi az Omega név felvételét, de rajta kívül erre senki sem emlékszik így.

-        Hanyag és a továbbiakban mellőzendő az a szemlélet, mely korábban az Omega-történet egyik alkotóeleme volt, hogy az Omega a Petőfi gimnázium és a József Attila gimnázium zenekarainak egyesülésével jött létre. Annak ellenére, hogy "petőfisek" és "jóskások" is ott vannak az elődzenekarokban és a létrejött Omegában is.

-        Emlékezzünk meg arról, hogy Fraknói Pál (Koszán) a "Ciklon" terelgetésével és zenei fejlődésének a szolgálatával nagyban elősegítette a későbbi Omega létrejöttét.

-        Kihagyhatatlan Laux személye a történetből. Noha '62 őszének eseményeiből kimaradt, ő is  benne volt a pakliban, ha az idő tájt éppen talonban. Laux ugyanabból a lendületből cseppent bele a sodrásba, amelyikből Kóbor és Varsányi. Személye az 1964-es belépésig egyfajta "igazoltan távol" jelzéssel szerepel a naplóban.

-        Attól, hogy nem mindenki emlékszik egyformán ugyanarra a megtörtént eseményre 51 év távlatában, nem gondolhatjuk azt, hogy egyik vagy másik emlékezet hamis. Igazság nincs, de van közös emlékezet, mint ahogy vannak ellentmondások is. Nincs befejezett történet mindaddig, amíg egy emberben is él az Omega.

-        Én sem voltam ott 1962. szeptember 23-án a Vár-Klubban, noha már éltem akkor, de ami nem adatott meg, hogy kisgyerekként tanúja legyek annak a jeles napnak, most felnőttként igyekeztem kirakni a puzzle-t. Lehet, hogy még most sincs minden a helyén, de ez se baj. :)

-        E saját kútfőmből, valamint ismert források felhasználásával megírt történetet Mecky által kiegészített és pontosított változatban adom közre.

2013. október 4-én, 

Balogh József

 
  Omega Fan Club vezetője  
  omega.hu honlap tulajdonosa  
 

 

 

 
 
<<--- vissza a főmenübe