Lángoló Gitárok, 2012
 
     
   
 

 

 
 
Riport az oldalon, melyből egy rövid részletet idézek, ebből kiderül miként vélekedik Molnár Gyuri a velem történt gitáros cseréről. A riporter kérdése:
 
     
  Nem sokkal azután érkeztél a zenekarba, amikor Pressert alig egy nap tagság után kitette az Omega. Hogyan emlékszel vissza erre?  
     
 
Sajnos erről csak jóval később értesültem. Nem is tudtam hova tenni a Picivel [Presser Gábor] való viszonyomat, amíg körülbelül egy évre rá ki nem derült, hogy mi történt. Laux Józsit ugyanis nem kellett félteni, ő mindig úgy alakította a dolgokat, ahogy az a zenekar, illetve a saját érdekeinek éppen megfelelt.
 
       
 
Az elődömmel, Kovacsics Andrással kapcsolatban is elhitette velem, hogy András azért lépett ki, mert már nem akart zenélni. Azt gondoltam naivan, ugyanarra az egyetemre járnak, ezért csak megbeszélték, hogy ne maradjon benne keserű érzés, hogy jött egy kiscsávó, aki kinyomta őt a zenekarból. Nem egészen így történt. Valamin összekaptak, így nagyon gyorsan kellett valaki a helyére, mert a nagy hármas [Illés, Metró, Omega] nem sokkal később közös koncertet adott a lóversenypályán.
 
     
 
Pici ugrásra készen állhatott, mert abban a pillanatban beszállt, ahogy hívták, csak az volt épp a balszerencséje, hogy azon a koncerten nem az Omega vitte el a győzelmi zászlót, és a közönségnek nem igazán tetszett a kétbillentyűs felállás. Valószínűleg ekkor dönthettek úgy, hogy Presser helyett gitáros kell. Amikor fél évre rá Laux visszahívta, addigra az én pozícióm már megszilárdult az Omegán belül, részben azért, mert fiatal voltam, tele energiával, és egy teljesen más hangulatot hoztam az együttesbe. Egyetemi zenekarból igazi rock & roll együttessé kezdtünk válni.  Azelőtt az érettségizős öltönyeikben játszottak, és kihúzható, gumis nyakkendőjük volt (nevetve imitálja a mozdulatot), emiatt állandóan cikiztük őket...
 
     
 
 
     
 
Megjegyzés: A tények magukért beszélnak, még 20 évet zenéltem összesen az Olympiában, Syconorban és az Universalban.